Dr. Philip W. Lewis: Kortársak
Különleges élmény végignézni apósomék házában a falakon. Olyan festményeket látok, amelyeket a nagypapa „fizetségül” kapott tanácsadói szolgáltatásaiért valamikor a második világháború és a hetvenes évek között. Ezt hozta a pénzhiány... A mûalkotások viszont hozzáférhetôek voltak, és valódi értéket képviseltek. Így lett tudta nélkül a nagypapa igazi kortársgyûjtô. Az apósom már akkor is bölcs ember volt. Jókor volt jó helyen.
Az idôközben eltelt zavaros idôk után új korszak kezdôdött a mûgyûjtés terén is. Nekünk, az új generációnak újra kell tanulnunk, ami akkor még magától értetôdô volt, hogy a mûvészet érték, amit gyûjteni érdemes. A mûvészet kiállítóinak és gyûjtôinek pedig pontosabban meg kell érteniük, hogy mi a szerepük, és mik a lehetôségeik. Tudatosodnia kell annak is, hogy egy minôségi alkotás akkor is minôségi alkotás, ha történetesen magyar. A nemzetközi piac nyitott az olyan kortárs alkotókra, akik kreatív, minôségi és maradandó mûalkotásokat hoznak létre – nemzetiségtôl függetlenül.
Itt élô külföldiként, félig-meddig külsô szemlélôként úgy tûnik számomra, hogy Magyarország kisebbségi komplexusban szenved. A hazai mûtárgypiac nem látja saját lehetôségeit, és nem találja helyét a mûgyûjtés szélesebb kontextusában. „Mi magyarok” csak saját határainkon belül vagyunk képesek mozogni, és csak lassan látjuk be, hogy tovább tudjuk tágítani piaci lehetôségeinket. Igaz, lassan azért kezdünk külföldön is kiállítani, néhány agilis szakmai vezetô segítségével már külföldön is sikerül felkelteni az érdeklôdést a magyar mûvészet iránt. Vagyis jó irányba haladunk. Abba az irányba, amerre a nagypapa egykor.
Itt, ebben a füzetben is rengeteg bizonyítékot találunk arra, hogy kezdjük végre legyôzni a komplexusainkat. És látható az is, hogy van élet a fôvároson túl, hogy nem Budapest a magyar mûtárgypiac kezdete és vége, hiszen a következô lapokon bemutatkozó gyûjtôk jelentôs része vidéki, az ország legkülönbözôbb régióiban fejtik ki gyûjtôi tevékenységüket. Terjeszkedünk tehát, és ez jó érzés.
Az IBS Mûvészeti Menedzsment Programjával szintén a piac bôvítését igyekszünk elôsegíteni. Az egész világról érkeznek hozzánk diákok azért, hogy szakértôinktôl tanuljanak. És ezek a diákok – jelenleg tucatnál is több országból – olyan rálátással és tudással távoznak innen, ami nemcsak a nemzetközi, hanem a hazai mûvészeti életre is pozitív hatással lesz, hiszen ôk is segítenek „nekünk, magyaroknak” az itteni mûvészeti élet hírének terjesztésében.
Minden mûalkotásnak jelentôsen növekszik az értéke, amikor múzeumba kerül. Ugyanez a logika érvényesül akkor is, amikor egy mûalkotást Magyarországon kívül állítanak ki. A külföldre, a nagyvilágba jutás lehetôsége egyértelmûen
új perspektívákat nyit meg a magyar mûvészet elôtt. Az érték ugyanis ekkor sokkal szélesebb megítélés alá esik, mûalkotásként olyan minôséggé válik, ami már nem magyar ... hanem egyszerûen „csak” Mûvészet.
Figyeljük meg, hogy ennek a kiadványsorozatnak a korábbi, a mostani és a következô számai megjelenése során, ahogy egyre többen egyre többet látunk a magyar mûvészetbôl, hogyan változott és változik a mi saját megítélésünk is! És ez az új, ez az egyre szélesedô perspektíva vezessen bennünket a gyûjteményünk építésekor és az új alkotások vásárlása során, mert ez az, ami segíteni fog abban, hogy okos döntéseket hozzunk! Úgy, ahogy a nagypapa is tette annak idején…
(A szerzô az IBS – Nemzetközi Üzleti Fôiskola Mûvészeti Menedzsment Tanszékének vezetôje.)